A Munka Törvénykönyve eltérő szabályokat tartalmaz a felmondási idő meghatározására attól függően, hogy a munkáltató vagy a munkavállaló szünteti meg felmondással a munkaviszonyt, amely ténylegesen csak a felmondási idő elteltével szűnik meg.
Általános szabály, hogy a felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik és 30 nap. Munkáltatói felmondás esetén a 30 nap a munkáltatónál töltött munkaviszonyban töltött a) három év után öt nappal, öt év után tizenöt nappal, nyolc év után húsz nappal, tíz év után huszonöt nappal, tizenöt év után harminc nappal, tizennyolc év után negyven nappal, húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik.
A munkáltató felmondása esetére a törvény még egyéb –a munkavállalóra nézve kedvezőbb szabályt is megállapít, így a felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követő napon kezdődik:
- a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,
- a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,
- a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.
Amennyiben a fenti három körülmény bármelyike megvalósul a csoportos létszámcsökkentésről való munkáltatói tájékoztatás időpontjában, úgy csoportos létszámcsökkentés esetén is a fent meghatározott tartam lejártát követő napon kezdődik a felmondási idő.
Fontos megjegyezni, hogy a felek hosszabb, legfeljebb hat havi felmondási időben is megállapodhatnak.
A felmondási idő számítása szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg. A felmondási idő szempontjából azonban figyelembe kell venni a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, valamint a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó tartamát.
Határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén legfeljebb a határozott idő lejártáig tart a felmondási idő.
A munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően – legfeljebb két részletben – kell felmenteni.
A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult.
A kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet, ha a munkavállalót a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavégzés alóli felmentés után következett be.
A munkavállaló felmondása esetén a munkavállaló 30 napos felmondási idővel számolhat, tekintet nélkül arra, hogy a munkáltatónál mennyi időt töltött el munkaviszonyban. Amennyiben a munkaszerződésben a felek másként állapodtak meg, úgy az ott meghatározott felmondási idő irányadó (azzal, hogy a Munka Törvénykönyve szerint ez legfeljebb 6 hónap lehet). A munkáltató döntése alapján felmentheti a munkavállalót a munkavégzés alól a felmondási időre vagy annak egy részére, azonban erre jogszabály alapján nem köteles.
Fontos kiemelni, hogy azonnali hatályú felmondás esetén a munkavállalót nem illeti meg a felmondási idő és a végkielégítés sem.
Miben tud segíteni az ügyvéd? Munkajogi tanácsadással, a munkaszerződés átvizsgálásával, illetve elkészítésével annak érdekében, hogy az általa képviselt fél jogai és érdekei a lehető legnagyobb mértékben érvényre jussanak, úgy a felmondási idő szabályozásában, mint a munkajog bármely területén, ide értve a munkavédelmi szabályok és előírások megfelelő alkalmazását is.