A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alapszabadságból és pótszabadságból áll.
A szabadság alapjául számítandó munkában töltött időnek minősül különösen a rendes szabadság, a mentesülés munkavégzési kötelezettség alól munkaidő-beosztás alapján, a szülési szabadság, a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapjának a tartama, a keresőképtelenség, a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó tartama.
Az alapszabadság mértéke húsz munkanap évenként, amely a munkavállaló életkorának növekedésével sávosan növekszik. Ennek megfelelően a munkavállalónak a 25. életévétől egy, a 28. életévétől kettő, a 31. életévétől három, a 33. életévétől négy, a 35. életévétől öt, a 37. életévétől hat, a 39. életévétől hét, a 40. életévétől nyolc, a 43. életévétől kilenc, a negyvenötödik életévétől 10 munkanap pótszabadság jár. A hosszabb tartamú pótszabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amelyben a fent meghatározott életkort betölti.
További pótszabadság jár a munkavállalónak gyermekei után. Amennyiben egy tizenhat évesnél fiatalabb gyermeke van, úgy két nap; amennyiben két tizenhat évesnél fiatalabb gyermeke van, úgy négy nap és amennyiben kettőnél több gyermeke van – utánuk összesen hét munkanap pótszabadságot jelent évente. A pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos.
A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.
Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.
A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti.
A föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.
A megváltozott munkaképességű, fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.
A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg az általános szabályok szerint a szabadság arányos része jár, kivétel ez alól az apák által gyermekük születésekor igénybe vehető szabadság. A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.
A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.
A szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, azonban ettől a szabálytól eltérően is megállapodhatnak a felek. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.
Az általános szabály szerint a szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett kiadni, az ok megszűnésétől számított 60 napon belül ki kell adni.
A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja, kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
A munkáltató – a felek naptári évre kötött megállapodása alapján a pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki.
A munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.
A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani; ezt az esetet kivéve a szabadságot megváltani nem lehet.
Szabadság a próbaidő alatt
Tévhit, hogy a próbaidő alatt nem lehet szabadságra menni, ugyanis a Munka Törvénykönyve szerint ennek nincsen akadálya. A szabályok erre nem vonatkoznak, és nem kötelezik a munkáltatót, hogy kiadja a szabadságot, de nem is tiltják, így lehetőség van rá.
A jelen rövid összefoglaló célja a tájékoztatás, nem minősül jogi tanácsadásnak. Amennyiben konkrét kérdése merült fel, forduljon hozzánk bizalommal a munkajog területén is.